A húsvét üzenete számomra a belső és külső megtisztulás a szeretet és a megbocsátás, elengedés által és az újrakezdés, megújulás, feltámadás a problémákból, bánatból és a fájdalomból, a remény ereje. A Biblia eseményei, a 40 napos böjt, az elárultatás és az azt követő feltétel nélküli megbocsátás, a kereszthalál és a feltámadás, és az örök élet, amely azt követi reményt és szeretetet sugall. Ilyenkor hitem szerint még több segítséget kapunk “fentről”, hogy megbocsássuk és elengedjük, ami lelnkünket nyomja, testi szinten is megtisztuljunk a mértékletesebb és könyebb étkezés által és rádöbbenjünk, hogy mindenből van kiút. A megbocsátás sokszor nem könnyű, és mivel én úgy gondolom, hogy ugyanúgy, mint a szeretet esetében is, csak annyira vagyunk képesek szeretni másokat, mint saját magunkat, a megbocsátásnál is ez a helyzet. Amíg magunknak nem bocsátunk meg vélt vagy valós hibáinkért, beismerve hogy emberek vagyunk és tanulni, tapasztalni, jobbá válni és így hibázni születtünk erre a Földre, addig másoknak sem tudunk teljes szívből, feltétel nélkül megbocsátani.

Sokszor bizony nekem is meggyűllik a bajom a megbocsátással, és bár nem mondhatom – szerencsére – hogy bárki iránt is gyűlöletet éreznék, de sérelmeket még mindig “dédelgetek” egy-két emberrel kapcsolatban, ugyanúgy mint magammal kapcsolatban is. Ha tudatára ébredek ezeknek az érzéseknek, akkor mindig dolgozom rajtuk, bár néha annyira jogosnak érzem a haragot, hogy nem akarom elengedni, hiszen ezzel a “másikat büntetem”. Pedig ez nem igaz, csak engem rág és mérgez ez a harag, és nekem semmi dolgom az Ő megbüntetésével, hitem szerint minden jó és rossz cselekedetünk és szándékunk úgyis visszatalál hozzánk.

Tehát ideje elengedni, és megbocsátani. Nem érte, nem másokért…MAGUNKÉRT!

Testi szinten segíthet a böjt vagy a nehezebb cukros, zsíros ételek csökkentése, és az élő, nyers táplálék fogyasztása. Persze, ha nem ehhez vagyunk hozzászokva, akkor ez nem is olyan könnyű, még egy rövid időre sem, nemhogy a Biblia által meghatározott 40 napra. Semmi baj… legyünk megbocsátok magunkkal szemben, és örüljünk minden megtett kis lépésnek és sikernek.

Karate kézél: Habár nagyon nehéz számomra, hogy betartsam azt, hogy könnyebb és egészségesebb ételeket fogyasztok ebben az időszakban, mégis szeretem és elfogadom magam így is.
SZÖ: Nagyon nehezen mondok le a számomra oly kedves falatokról.

SZSZ: Úgy érzem, hogy túl sok mindent kell megtagadnom magamtól.

SZA: Nem akarok róluk lemondani.

O: Éhesnek érzem magam nélkülük és semmire nem tudok odafigyelni.

Á: Minél jobban próbálom betartani, annál jobban kíváno őket.

KCS: És annyira szégyellem magam, hogy még ennyire sem vagyok képes!

KA: Mintha az akaratom és az ösztöneim mást és mást akarnának…

MA: Vajon melyikre hallgassak? Úgy érzem ketté szakadok…

F: Olyan nehéz ez számomra, inkább nem is kezdek bele, mert csak elbukom.

SZÖ: Mi lenne, ha minden nap csak egy kis lépést tennék?

SZSZ: Egy kicsivel több vizet innék…

SZA: Minden étkezéshez ehetnék valamilyen nyers zöldséget vagy gyümölcsöt…

O: Büszkén megünnepelhetnék minden kis sikert, hiszen magamért tettem.

Á: Felismerhetném, hogy milyen nagy dolog, hogy belevágtam, hisz a változás mindig kihívást jelent.

KCS: Lassabban ehetnék, így felismerhetném az ételek finom és különleges zamatát.

KA: Hiszen ha szeretem a testem, valóban számára jó dolgokkal akaron táplálni.

MA: És neki is szüksége van egy kis pihenésre és megtisztulásra.

F: Most úgy döntök, hogy mindennap teszek valamit ennek érdekében.

A testi megtisztulás segítheti a lelkit, de mind a két szinten dolgoznunk kell. Ha megértjük, hogy a megbocsátás értünk is van, vagy azt hiszem mondhatom, hogy elsődlegesen értünk van, nem is a másikért, hiszen sokszor a másik nem is tud a bennünk lévő haragról, vagy egyszerűen nem érdekli, nem vesz róla tudomást, sőt akár még szórakoztatja is. Ha magunkért teszük először, akkor könnyebb megbocsátani, majd utána megértjük, hogy másokért is csodaszép lehet a megbocsátás, felemelőbb és tisztább, mintha magunkra koncentrálunk. De szerintem itt sem kell elsirtni vagy erőszakolni semmit, úgy és olyan tempóban haladjunk, ami számunkra felválalható és befogadható.

Karate kézél: Bár nagyon haragszom (… valaki neve / magamra), mert olyan nagy hibát követett / követtem el, megbántott (vagy én bántottam meg mást vagy önmagam), mégis szeretnék megbocsátani és még ezzel a haraggal együtt is szeretni és elfogadni saját magamat.

SZÖ: Nagyon haragszom.

SZSZ: Nagyon nehéz elengedni ezt a haragot és megbocsátani.

SZA: Nagyon nehéz megbékélni.

O: Nem is tudom, hogy akarom-e egyáltalán, hiszen a haragom jogos.

Á: És ha megbocsátok minden elfelejtődik, mintha nem is lett volna?!

KCS: Már fizetni sem kell azokért a hibákért?

KA: De akkor majd újra megtörténik… meg kell érte fizetni!

MA: Nem akarom, hogy csak úgy elfelejtődjön, az nem fair.

F: Azt akarom, hogy bünhődjön (megbünhődjek) érte.

SZÖ: De mi lenne, ha ezzel nem nekem kellene foglalkozni?

SZSZ: Olyan rossz érzés ez a folxtonos harag és önkínzás.

SZA: Mindig csak ezen rágódok… már enni és aludni is alig tudok.

O: Teljesen kimerít…

Á: Mi lenne, ha ez nem az én dolgom lenne?

KCS: Úgysem tudok már a múlton változtatni, még a haragommal sem.

KA: Nem tehetem semmissé a fájdalmat…

MA: De így minden nap újra és újra átélem, ahelyett, hogy lezárnám és elengedném.

F: Ezzel csak magamnak ártok!

SZÖ: Úgy döntök, hogy mindent megteszek azért, hogy képes legyek megbocsátani.

SZSZ: Ez a legjobb, amit ebben a helyzetben megtehetek.

SZA: A harag semmit nem változtat a múlton. Csak engem merít le és tesz beteggé és szomorúvá.

O: Itt az ideje tovább lépni, és nem a múlton rágodni!

Á: Itt az ideje a jövőbe tekinteni!

KCS: Itt az ideje a jelenben élni és élvezni az életet!

KA: Itt az ideje az elengedésnek!

MA: Elengedem a haragot és a megbántottságot!

F: És helyébe szeretetet és elfogadást engedek be az életembe!

Köszönöm!

Egy-két ho’oponopono kör ilyenkor teljessé teheti ezt a felemelő élményt, amikor múgy érzed, egy láthatatlan súlyt emelt le valaki rólad!

Jó Kopogtatást!